Az Anita Blake sorozatot jóformán már csak azért olvasom, hogy megtudjam, hogy végződik majd minden, de úgy tűnik, még nem igazán tartunk a sorozat végén. Ha valaki nem tudná a Fogat Fogért szám szerint a tizenhatodik könyv (ha hozzávesszük azokat a részeket, amik két kötetesek, ahogy ez is, a tizennyolc-tizenkilencedik, ami akárhogy is nézzük, jó sok helyet elfoglal a polcon).
Halottkeltő, szövetségi rendőrbíró, vámpírvadász, halandó szolga (stb.) főszereplőnk ezúttal a Lidérces álmokból ismerős Vittorio nevű vámpírtól kap „invitálást” Las Vegasba (konkrétan egy fejet kézbesít neki a postás), így hátrahagyva a pasijait, titokban oson el, hogy végezzen Vittorióval. Társául Edwardot, Olafot és Bernardót kapja. A cselekmény szempontjából a szokásossal állunk szemben: rövid idő alatt rengeteg minden történik, nyomok érik egymás hátát, Anitát megint mindenki azért piszkálja, mert nőnek született (meg mert rossz a híre), és a benne élő kisállatkert is folyton randalírozik, nem beszélve Minden Sötétségek Anyjáról, aki azóta is próbál bekavarni.
Azt kell, mondjam, kicsit untam ezt a részt, Anitát eddig sem szerettem túlzottan, Edward karaktere folyamatosan gyengül az utóbbi részek óta, Olaf teljesen kifordul önmagából és komolyan képtelen vagyok elhinni, hogy folyton folyvást minden pasi Anitának nyavalyog. Akciórészekben eléggé híján voltunk, a lelkizés viszont annál több, ráadásul nekem csalódás volt, ahogyan a végén Vittoriót elintézték. Szerencsére szex nem volt túl sok benne (Anita csak pár új pasit újított be, többen közülük ismerősök), örültem, hogy kilátunk a szeretők közül, bár kicsit hiányoztak a megszokott arcok, hiszen már az előző részben is hanyagolta őket az írónő. Úgy sejtem, ahogy Anitának, neki is idő kell, amíg kitalálja, mihez kezdjen velük.
Összességében nem igazán haladtunk a sztorival, bár Minden Sötétségek Anyjáról megtudtunk pár újdonságot, amit talán segít a következő kötetekben. A sorozat szempontjából ezt a részt inkább átlagosnak mondanám.
Amit szerettem: a poénokat, amik még mindig jók; a vértigriseket; az ismerős vámpírok érkezését; Olaf próbálkozásait, amik ugyan rontottak a karakterén, de egyértelműen viccesek voltak.
Nem szerettem: hogy mindenki Anitát cseszteti a hivatalos szervektől; hogy Vittorióval túl könnyedén végeztek; hogy mindenre a szex a megoldás, mert ez már annyira hiteltelen nekem.
"...hogy mindenre a szex a megoldás, mert ez már annyira hiteltelen nekem." - lehet, hogy az írónő kissé ki van éhezve? :D Megértem, és tökéletesen átérzem a helyzetét! :D Szóval, azt hiszem, nem bánom, hogy nem kezdtem bele a sorozatba - vagyis nem vittem végig. Még mindig az első könyv végénél tartok, és azt hiszem, ez is így marad. :)
VálaszTörlésHát, én már nem fogok leszokni róla, olyan régóta olvasom, el sem tudom képzelni, mennyi idő lenne, míg behoznád magad a könyvekkel :D
VálaszTörlés