Újabb hableányos történet híján úgy döntöttem, olvasok valami paranormális menteset, így esett a választás a The Espressologist-ra. Ez a könyv történetesen (régóta) ott volt a képzeletbeli elolvasandók listám élén. Szerencsére már megint nem nyúltam mellé, nagyon jó kis sztori.
Mondd meg a kedvenc kávédat és megmondom, ki vagy! – nagyjából ez az Eszresszológia lényege. Jane egy kávézóban dolgozik, régóta figyeli az embereket, akiknek kávét ad el, egy ideje pedig jegyzeteket készít. Már nemcsak a kávéválasztás alapján sorolja a tulajdonságokat, hanem a személyiségjegyek után a kávét. Igazából nem tudom, melyik a nehezebb, vagy melyiket csinálta előbb, de ebből indul ki a történet.
Jane főnöke – miután a lány a kedvenc kávéik alapján összepárosított néhány ismerőst – kitalálja, hogy rendezzenek olyan délutánokat, ahol a lány a vendégeknek is besegít. Az Eszpresszológus tehát kérdez és párosít, méghozzá meglepően jól. Vagy mégsem?
Az egyetlen, amit nem szerettem a könyvben, hogy az egész nincs kétszáz oldal, pedig szívesen olvastam volna tovább is. Az alaptörténet érdekes, a karakterek szimpatikusak, ráadásul ez a kávé alapján való besorolás teljesen abszurd, én mégis elhittem. A romantikus szálat kedveltem, jó poénok voltak benne és a vége is izgalmasra sikeredett. Bírom az ilyen összepárosítós sztorikat, hiszen elég csak egyszer hibázni, és máris megvan a baj.
Ajánlom mindenkinek, aki könnyű és szórakoztató olvasmányt keres, amit ráadásul egy szuszra ki lehet olvasni (ahogy én tettem). Kár, hogy nincs több hasonló könyv a kezem ügyében.
Amit (nagyon) szerettem: Camet; az Eszpresszológia ötletét; hogy Jane nem volt nyavalygós karakter; a befejezést.
Nem szerettem: nem volt ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése