Bianca vámpír, Lucas pedig vámpírvadász, így lehetetlennek tűnik a szerelmük, ennek ellenére Lucas fél év után újra jelentkezik és randit beszél meg Biancával. A lánynak a titkolózáson kívül több mindennel meg kell küzdenie. Ahogy egyre közeledik a vámpírrá válásának ideje, kételkedni kezd benne igazán akarja-e, ezen kívül még mindig kutatja, hogy az igazgatónő miért vett fel embereket is az iskolába, ráadásként pedig lidércek lépnek kapcsolatba vele, hogy átadjanak egy üzenetet…
Igazából ez a kötet jobban tetszett, mint az első, Bianca kicsit határozottabb (bár nem kevébés hülye) lett, ettől nekem valószerűbbek voltak a történések. A cselekményt nem utáltam, mert bár szívesen elhagytam volna a sok iskolai dolgot, nem volt annyira vészes, mint az első részben. A lidércek ötlete tetszik, és az is, ahogyan Biancához kapcsolódnak, de leginkább megint a függővég az, ami miatt tovább akartam olvasni, az írónő ért hozzá, hogy a legjobb helyeken hagyja abba a történetet, holott alig mondott valamit. Ezért is jó, ha már eleve kéznél van a harmadik rész, anno utáltam kivárni a megjelenést, el sem olvastam, amíg nem jött ki az utolsó kötet is.
A karakterekről most sem tudok semmit mondani, egyik sem valami nagy szám, vannak jó pillanataik, de nem érzek igazi személyiségeket. Viszont tetszik a könyvben, hogy nem tudok állást foglalni. Nem igazán szimpatikusak a Fekete Kereszt vámpírvadászai, de a vámpírokért sem vagyok túlzottan oda, emiatt érdekesebbé válik Lucas és Bianca kapcsolata, hiszen még ők maguk sem tudják, mi a leghelyesebb, így össze-vissza cselekszenek.
Amit szerettem: Vicet és Ranulfot együtt; az utolsó jelenetet; Balthazart; azt, ami Biancáról kiderült.
Nem szerettem: hogy Bianca még mindig elég buta és hihetetlenül naiv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése