Már megint egy olyan könyv, aminek a borítója annyira megtetszett, hogy muszájnak éreztem elolvasni. Az biztos, hogy régen olvastam olyan könyvet, ami ennyire vegyes érzéseket váltott ki belőlem.
Rohadtul csúnya, ezek voltak Beth apjának első szavai, amikor meglátta az újszülött lányát, megpecsételve Beth sorsát, akit az iskolában azóta is szörnyetegnek csúfolnak, és rendszeresen megaláznak. Egyetlen barátja, Scott igyekszik lelket önteni belé, de nem igazán jár sikerrel. Aztán a kórusban, ahol Beth énekel, felfedezik, hogy a lánynak különlegesen jó hangja van, így hamar a kórus sztárjává válik. Barátnői átváltoztatják igazi szépséggé, de belül ugyanolyan rondának érzi magát, mint eddig. Egy versenyen találkozik először a rivális kórus egy tagjával, Derekkel, akit elbűvölt a lány hangja. Beth és Derek nagyon hamar közel kerülnek egymáshoz, csakhogy korábban Beth-nek Scott-tal is megvolt a pillanata, így Beth dönteni kényszerül a végletekig őszinte Scott és a rejtélyes Derek között.
Nem szerettem Beth-t, ez az első, amit le kell szögeznem, a karaktere szörnyen idegesítő, olyan mértékig önbizalomhiányos és öngyűlölő, hogy azzal nemcsak magát lehetetleníti el, hanem a srácokat is, akik akarnának tőle valamit. Pedig Scott és Derek igazán felfigyelnek rá, a gond mindkettejükkel csak az, hogy hihetetlenül tökéletes srácok, mindkettő rendes, aranyos, különleges, ettől nagyon ki tudok készülni, mert képtelen vagyok elhinni, hogy olyan mondatok, amikkel ez a két srác élt, valóban elhagynák egy pasi száját. A romantikus részek is elég sziruposak lettek, sok helyen nagyon eltúlzottnak éreztem, és párszor át is lapoztam, hogy a lényegre érjek végre.
Viszont itt jön a megosztó dolog, ugyanis a lényeg, amit Beth-nek ki kell derítenie (és ami nyilvánvaló volt, legalábbis nekem a legelső rejtélyes mondatok óta), nagyon jól meg van írva, annyira, hogy sírtam is kétszer a könyv vége felé, emiatt pedig szerettem a történetet. A romantikus részeken kívül szerencsére voltak kórusdolgok, és a szöveg is tele van dalokkal, amiket Beth talált ki, vagy éppen a versenyekre próbálják őket. Az éneklés rész sokat dobott a sztorin, szóval az kellett bele. Különösen tetszett a cím jelentése a regényben, végig arra vártam, hogy ilyesmi derüljön ki.
Tehát ez egy erősen romantikus YA, de van benne egy kis Glee utánérzés, plusz az utolsó kábé száz oldalon egy szívszorító dráma, amik miatt megéri elolvasni, még akkor is, ha a nyálszint tényleg elég magas a könyvben.
Amit szerettem: Dereket; az utolsó dalt, amit Beth énekelt; Scottot; a drámát.
Nem szerettem: Beth karakterét; a sok romantikus jelenetet; az utolsó oldalt, valahogy olyan erőltetett, mintha az írónő mindenképp boldogabb véget akart volna kicsikarni.
ez megjelent magyarul??
VálaszTörlésSajnos nem :(
Törlés