Simone Elkeles – Chain Reaction - Láncreakció

El sem hiszem, hogy több mint egy évig vártam erre a könyvre, és most végre elolvashattam. Ha valaki nem tudná, ez Simone Elkeles Fuentes testvérek trilógiájának befejező része. A borító természetesen nagyon jól néz ki, a történet pedig igazán megérte a sok várakozást.

Louis Fuentes felnőtt, legalábbis tizenöt évesen azt hiszi magáról, hogy akárkit megkaphat, de nem jár sikerrel Nikki Cruz-zal, aki Alex és Brittany esküvőjén jól elbánik vele. Újra csak kicsivel több mint két év múlva találkoznak, amikor Louis és Fuentes mama visszaköltöznek a régi házba abban a hitben, hogy a Latino Blood már nem aktív. Csakhogy a banda épp újraéledőben van, a főnőknek pedig Louisra van szüksége. Nikki két éve teherbe esett, de a barátja dobta, ő pedig elveszített a babát, ezután után megfogadta, hogy soha többet nem bízik meg egy srácban sem, főképp nem olyanokban, akik a Latino Blood tagjai. Most mégis képtelen távol maradni Louistól…

Annyira féltem, hogy ez a rész nem lesz majd annyira jó, mint vártam, ugyanis mostanában előfordul, hogy túl nagy elvárásokat támasztok a folytatásokkal szemben, de nem kellett csalódnom, Elkeles nem hiába az egyik kedvenc írónőm. Bár Louist nem szerettem meg annyira, mint Alexet, és Nikki sem ért fel Kiarához, mégis jó kis párost alkottak. Azt, hogy a Latino Blood megint képbe kerül nem is gondoltam volna, ráadásul Louist teljesen másnak képzeltem, holott a vér tényleg nem válik vízzé, semmivel sem könnyebb a jó úton maradnia, mint a testvéreinek.

Amit nagyon imádtam, hogy Alex és Brittany meg Carlos és Kiara is szerepeltek, így meg lehetett tudni, hogy mi van velük jelenleg. Azok voltak a legjobb jelenetek, amikor ők is jelen voltak, Alex és Brittany esküvője nagyon tetszett, és volt az a bizonyos dolog Carlos és Kiara között is, amin csak mosolyogni lehetett, annyira édesek voltak. Külön öröm, hogy még Fuentes mama sem marad egyedül, neki is jut hódoló.

Történetileg az egész hihetetlenül jó volt, a fordulatot az életben nem gondoltam volna, teljesen leesett az állam, és muszáj volt pár percre félretennem a könyvet, mert teljesen lesokkolt. Nem tudom, miért, mert visszagondolva valószínűnek tűnt, mégsem gondoltam volna soha, hogy ilyesmi történt. Az egész úgy, ahogy volt tökéletes, imádtam.

Az egyetlen rossz dolog, hogy ezzel véget írt a Fuentes sorozat, pedig Alex, Carlos és Louis mind nagyon a szívemhez nőttek, a jelenetek pedig, ahol mindhárman együtt szerepelnek a legeslegjobbak, főleg a végén abban a bizonyos meleg helyzetben. Egyszerűen imádom ezeket a srácokat, és biztos, hogy még jópárszor el fogom olvasni az egész sorozatot. Nagyon-nagyon ajánlom!

Amit (nagyon-nagyon) szerettem: mindent, de amit eddig még egyik könyvben sem emeltem ki, az a spanyol nyelvű kis megszólítások, amikkel Fuentesék a kedveskednek a barátnőiknek, és a folyton közbeszúrt spanyol kis mondatok. Igaz, néha fel kellett lapoznom egy szótárt, mégis megérte, mert ezek nagyon szexivé teszik a srácokat; plusz szerettem, hogy ennyire büszkék a mexikói származásukra; és Paco is hihetetlenül édes volt.

Nem szerettem: -