Simone Elkeles – Perfect Chemistry (Tökéletes kémia)

Ez volt az első könyv, amit elolvastam Elkelestől és már ezzel sikerült a kedvenc íróim egyikévé válnia, ugyanis a regényeiben minden olyasmi benne van, amit imádok. A Perfect Chemistry a Fuentes testvérek trilógiájának első darabja.

Brittany Ellis, a makulátlan családi hátterű, látszólag tökéletes pompomlány és a mexikói származású Alejandro (Alex) Fuentes – aki hogy biztonságban tartsa a családját, benne van a helyi bandában, melynek tagjaként durva dolgokat kényszerül tenni – a lehető legtávolabb állnak egymástól a Fairfield High School ranglétráján, így egyiküknek sem vágya, hogy közös labormunkára osszák őket kémiaórán, de már nincs mit tenni, valahogy meg kell birkózniuk egymással. Bár kezdettől fogva vonzódnak egymáshoz a problémáik, a hátterük és az előítéleteik miatt lehetetlennek tűnik, hogy valaha is kapcsolatba kerüljenek egymással.

Igaz, úgy tűnik, mintha egy egyszerű történet lenne, amiből tizenkettő egy tucat, Elkeles képes volt az egészbe olyan életet vinni, amitől a szereplői valóságossá váltak. A regényben Brittany és Alex szemszögei váltják egymást, mindkettejük annyira igazi, hogy akárhányszor olvasom, képtelen vagyok elhinni, hogy csak a lapokon léteznek. Alex valódi pasis pasi, hatalmas egóval rendelkező macsó, nagyon realista életfelfogással. Pontosan tudja, hogy Brittany nem hozzá való, ahogy azt is, hogy nem sok esélye van kitörni az addigi életéből, de ahogy halad a történet, ahogy a szálak bonyolódnak és az érzelmek sűrűsödnek, érezhetően változni kezd a gondolkodásmódja. Kevés lányszereplőt szeretek teljes szívből, de Brittany ezek közé tartozott, főleg a nővére miatt, mert abból, ahogyan vele bánik, vált láthatóvá milyen is ő igazából. Egyikük sem tökéletes, mégis ettől válnak annyira szerethetővé.  

Amit külön ki szeretnék emelni az az érzelmek hihetetlen ábrázolása, amit imádtam az egész könyvben. Mindkét fél részéről tökéletesen átérezhető, átélhető, hogy épp mi van a fejükben és mit miért tesznek. A cselekmény szépen fel van építve, fokozatosan bonyolódik az érzelmekkel együtt, hogy a végére igazi tetőpontként érjen minket mind az akciójelenet, mind az utána történtek.

Mivel Elkeles az egyik legkedvencebb íróm, erősen elfogult vagyok vele kapcsolatban, rosszat nem is tudok mondani, így inkább csak arra térek ki, mennyire nagyon örülök, hogy a Könyvmolyképző ki fogja adni magyarul is ezt a könyvet, ahogy láttam az eredeti borítóval. Biztosan be fogom szerezni az angol kiadás mellé.

Amit (nagyon) szerettem: Alexet és Brittanyt; Pacót; az érzelmeket; a történetet; mindent

Nem szerettem: nem volt ilyen.