Filmajánló - A hős legendája – Legend of the Seeker

Szerintem, aki szereti a fantasyt, ismeri Terry Goodkind nevét is, az ő remek regényfolyamából született meg A hős legendája című sorozat, ami két évadot, összesen negyvennégy részt élt meg. Elöljáróban leszögezném, hogy nem a magyar szinkronos verziót néztem, így lehet, egy-egy kifejezést máshogy fordítok le, mint a szinkronban.

Tehát főszereplőnk, Richard Cypher békésen éldegél Szarvasföldön, amíg rá nem lel egy különös növényre, majd nem sokkal később egy furcsa lányra. Mindkettőről hamar kiderül, veszélyesebbek, mint elsőre tűnnek, ráadásul egyik sem Nyugatvégről származik. A lány, Kahlan az egyik utolsó Inkvizítor, aki azért jött, hogy meglelje az Igazság Keresőjét, és a segítségére legyen a küldetésében, ami nem más, mint legyőzni a nagy erejű és végletekig gonosz Darken Rah-t.

Richard élete egy csapásra felfordul, amikor a közelben lakó bolond öregről kiderül, hogy az igazi neve Zeddicus Zu’l Zorander, első rendű varázsló, akinek feladata, hogy kinevezze az Igazság Keresőjét, vagyis magát Richardot. A fiú apja meggyilkolása után, Zeddel, Kahlannel és nem mellesleg az Igazság Kardjával az oldalán, kész elfogadni sorsát, és elindulni a nagy útra.

Nagyon szerettem mindkét évadot (cirka másfél hét alatt megnéztem), a történet és szereplők fantasztikusan jók. Richardot Craig Horner játssza, akinek negyvennégy rész alatt sem tudtam megunni a hatalmas kiskutyaszemeit (nem mellesleg jó sokszor megvillantja a mellkasát is, ami nem kifejezetten ronda látvány) és a szimpatikus, kisfiús arcát, míg Bridget Regan, aki Kahlant játssza nagyon szép és imádtam azt a fehér ruhát, amit sokszor viselt. Ők ketten remekül összeillenek, pedig szomorú, de igaz: az Inkvizítor és az Igazság Keresője nem lehetnek együtt úgy, mert mindenféle borzalmas dolog történik, ha mégis engednek a kísértésnek – ami szinte ellenállhatatlan, főleg ahogy egyre jobban egymásba habarodnak.

Darken Rah-nak, a Középföldet rettegésben tartó nagyúrnak remek megformálója Craig Parker, aki tökéletesen játssza a főgonoszt, így hamar az egyik kedvenc szereplőmmé vált, ahogy Cora (Tabrett Bethell) a rosszlányból lett segítőtárs is a későbbiekben. Szerettem a fantasztikus elemeket, a varázslatos lényeket, a szép tájakat és az egész felépített világot, ahol nagy szükség van az Igazság Keresőjére.   

Nem szeretnék sok mindent elárulni a sorozatról, mert minden részben újabb és újabb dolgok derülnek ki, amik közelebb viszik hőseinket a végcélhoz. Rengeteg kardozós-varázslós- harcolós jelenet van benne, de a romantikát kedvelők sem csalódhatnak, az is akad bőven, ahogy néhány rejtély, fordulat, meg ármány és árulás, a helyenként előforduló megható részekről és ütős poénokról nem is beszélve. Mindenképpen érdemes megnézni.

Amit szerettem: az összes állandó szereplőt, vagyis Richardot, Kahlant, Zeddet, Corát és Darken Rah-t; az Inkvizítorok erejét, (ami Kahlan legnagyobb átka, képes megigézni a férfiakat, hogy rajongva és visszafordíthatatlanul beleszeressenek, így akármit megtesznek a kedvéért a későbbiekben).

Nem szerettem: hogy néhány részben Richard egy izomagyú szépfiúnak tűnik, akinek egy cseppnyi esze sincs, de ilyenből kevés volt.