2011. május 18., szerda

Stephanie Perkins - Anna and the French Kiss (Anna és a francia csók)

Be kell, hogy valljam, hibáztam ezzel a könyvvel, mégpedig azért, mert elítéltem a címe alapján. Egyszerű tinisztorit takaró címnek tűnt, ezért félretettem. Óriási hiba volt, mert végül mégis kinyitottam, olvasni kezdtem, aztán csak arra eszméltem, hogy rám hajnalodott és én idiótán vigyorgok magam elé. Imádtam a könyvet.

A történet úgy kezdődik, hogy Annát elküldik a szülei egy párizsi magániskolába, ahová amerikai diákok járnak. Persze Anna nem örül, egyrészt egy szót sem tud franciául (na, jó párat tud, de azzal nem sokat ér), másrészt maga mögött kell hagynia az öcsikéjét, a legjobb barátnőjét és a félig-meddig barátját, akivel még nem sokra jutottak, de azért történt valami. A helyszín tehát Párizs, ami egyébként is kedvenc helyeim egyike, itt már tudtam, hogy szeretni fogom a könyvet, aztán megjöttek az új szereplők.
Anna jóformán egy Ellie nevű lány helyére kerül be egy baráti társaságba, amelynek tagja Ellie barátja Étienne St. Clair, akinek akcentusa van, részben francia, részben angol, részben amerikai mix, ráadásul olyan szép a haja, hogy csak imádni lehet érteni. Egyetlen hibája, hogy nem túl magas, de ettől csak még szimpatikusabb a karaktere.
Anna és St. Clair már a kezdettől fogva jól megértik egymást, együtt el is kezdik felfedezni Párizs rejtelmeit és persze egymást.

Majdnem egy egész tanévet feldolgoz a történet, szóval elég sok minden történik, ami idő alatt St. Clairből Étienne lesz, a kezdeti barátságból pedig jó nagy felfordulás, mégsem éreztem sehol, hogy sok lenne, szerintem pont olyan mértékben lettek adagolva a történések, hogy ne csapjam be a könyvet egy jó kis morgolódás erejéig, amiért a szereplők ilyen hülyék. Romantikus, néhol kicsit torokszorító történet, amit nagyon megszerettem.
A karakterek jól kidolgozottak, a történet aranyos, a helyszínek csodálatosak, az írónő bekerült a kedvenceim közé, ráadásul a borító is tetszik. Még egyszer mondom: imádtam.

Amit (nagyon) szerettem: St. Clairt (imádtam); amikor Anna már Étienne-nek hívja; a jelenetet, amikor a Batmanes dalocskán vitáznak

Nem szerettem: Ellie-t

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése