2011. május 21., szombat

Ruth Morris – Szökevény

Egyik kedvenc gyerekkori könyvem, ezért a világért sem hagynám ki, hogy írjak róla pár sort, úgy vettem észre a régi könyveket amúgy is nagyon elhanyagolják mostanában. A Szökevényt a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette még jó régen (az enyémben 1973 az évszám, nem tudom, jelent-e meg máskor is), egyike a pöttyös könyveknek.

A története nagyon megkapó, a tizenkét éves, árva Joanne Mitchellről szól, aki megelégelve, hogy a rokonai kelletlenül egymáshoz küldözgetik, mert nem tudnak mit kezdeni a kislánnyal, elszökik, és szerencsét próbál Ausztrália vadonjában. Szerintem mindenkinek volt egy olyan pillanata gyerekként, amikor fogadkozott, hogy elszökik otthonról (vagy ha nem, nekem volt helyettük is), Joanne ezt minden további nélkül megteszi. Természetesen se pénze, sem tervei nincsenek, a társa egyedül egy öreg, Kormos névre hallgató ló és később egy ajándékba kapott Abby nevű kiskutya. Joanne tisztában van vele, hogy egy, a vadonban egyedül kocsikázó kislány elég feltűnő jelenség, ami sok kérdezősködésre adhat okot, ezért úgy dönt, álcázza magát. Levágja a haját, és fiúruhákat ölt, így születik meg Joe Casey.

Mindig is szerettem a fiúruhákat öltő hősnőket, így Joanne-t is nagyon kedveltem, a korához képest érett gondolkozású (ami azért is fontos, mert a történetet E/1-ben meséli el), nem ijed meg a nehézségektől sem, sőt a várakozásokon felül boldogul egyedül. Rengeteg minden történik vele, míg végül elérkezik a Mitchell családhoz. A házaspár nem csak azért szimpatikus a lánynak, mert ugyanazt a családnevet viselik, hanem mert Mitchelléknek nem lehet saját gyerekük, és hamar kiderül, örömmel vennék magukhoz szökevényünket, hiszen mindig is pontosan egy olyan „fiúra” vágytak, mint Joanne.

Egyszóval megható, kedves történet rengeteg szép tájleírással, érdekességgel és izgalommal, többször is olvasható, én körülbelül minden évben egyszer megteszem, de sosem unom meg. Antikváriumokban és használtkönyv kereskedésekben párszáz forintért kapható, tehát horror-összegeket sem kell kiadni rá.

Amit (nagyon) szerettem: Abby-t (a kutyus egy különleges kék színű vadászkutya); Mitchelléket; amikor Mr. Mitchell megtudja, hogy Joe Casey lány; amikor Kormost benevezik a lóversenyre

Amit nem szerettem: nincs ilyen 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése