Réges-régen imádtam ezt a sorozatot, így nemrég eszembe jutott, hogy fel kellene frissítenem az emlékezetem belőle, mert már nagyon sok mindenre nem emlékeztem, így történt, hogy alig pár nap alatt végignéztem mind a tizenöt, egyenként másfél órás részt.
A történet, ahogy a címből is kitalálható az amerikai polgárháborúról szól, illetve inkább két családról és az ő sorsukról ezekben az időkben. A sztori 1842-ben veszi kezdetét, amikor a délről származó Orry Main (Patrick Swayze) találkozik az északi George Hazarddal (James Read) a West Point akadémiára menet. Kiképzésük és a később együtt átélt csaták alatt erős barátságot kötnek, így az életük jó szorosan összefonódik.
Elég nehéz elmagyarázni a családi helyzetet és a szereplők viszonyait egymáshoz, mindenképpen túl kell lenni pár részen, hogy átlátható legyen ki kicsoda és milyen céljai vannak. Mert minden karakter másfelé húz, többeknek aljas hátsó szándékaik vannak. Orry Main a szomszédos ültetvény úrnőjébe, Madeline-be szerelmes, akinek a férje Justin LaMotte (David Carradine) az egyik legnegatívabb szereplő a történetben. Orry húgai Brett és Ashton különbözőbbek már nem is lehetnének, Brett a jó kislány, Ashton pedig egy számító kis dög, akinek többek közt Brett vőlegényére is fáj a foga.
George Hazard oldaláról ott van a nővére, a fanatikusan rabszolgaságellenes Virgilia (Kirstie Alley), aki folyton csak zűrt kavar és szerintem a legellenszenvesebb figura a történetben, George bátyja, aki mintha folyton tönkre akarná tenni a családi vasgyárat és Billy, aki majd idővel Brett vőlegénye lesz.
Ezekbe a bonyolult kapcsolatokba és kavarásokba csap bele a háború. Azt kell, mondjam, hogy mivel régi filmről van szó a háborús jelenetek elég bénák, szinte csak ugyanazt a huszonöt embert látjuk a képernyőn egymás ellen vonulni, és az egész nagyon messze van a látványostól. Ugyanakkor a kosztümök és a kellékek egész jók, szerettem figyelni ki-mit visel és mennyi ideig tart kihámozniuk egymást a ruhákból.
A színészi játék egész jó, bár egyik kedvenc színészem Patrick Swayze, mégis a szereplők közül nem őt szerettem a legjobban. A kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor jó ismerősök kerültek egymás ellen vagy épp felbukkant egy régi negatív szereplő, akiről már-már el is feledkeztem. A sorozat John Jakes trilógiájából készült, a könyvek magyarul is megjelentek az Észak és dél, Szerelem és háború, Menny és pokol címeket viselik, és egyenként úgy ezer oldalasak. Bár hosszú, szerintem érdemes elolvasni is, egyszer megtettem, és élveztem őket.
Tehát szerintem jó sorozat, sok izgalom és fordulat van benne, meg jónéhány romantikus szál, háború, rabszolgafelszabadítás, minden, ami kellhet, ráadásul a színészek sem elhanyagolhatóak.
Amit szerettem: George-ot, hogy elég könyvhű volt a film, az egész végét, ami pont olyan lett, amilyenre számítani lehet.
Nem szerettem: a bénább háborús vagy verekedős jeleneteket, bár ezeken jót lehet derülni.
Nos olvastam az írásod és jól meg fogalmaztad a dolgokat, jó magam is bele merültem mélyen a sorozatba, miután sikerült online rá akadnom még régebben, igaz legelsőre a minőség finoman szólva is kicsit botrányos volt, de ami volt avval gazdálkodtam. De aztán az idén meg találtam egy emberi mércével mérve is rendes jobb minőségben, és e héten vettem elő másodjára ezt a jobb minőséget némi kihagyás után, és jó volt újra nézni mind a 15 részt bár az utolsó évad a maga 3 epizódjával, kicsit el marad az első 2 évadtól minőségileg egy szinten belül, de ennek ellenére az is eléggé nézhető lett részben a változatos helyszínek miatt, és amellett a vissza térő szereplők miatt is már akit vissza tudtak hozni 8 év kihagyás után, ugyanis ennyi idő ment el a 2.-ik és a 3.-ik évad közt ami úgy érzem túl nagy kihagyás volt és ez sajnos meg is látszik a 3.-ik év kész anyagán nagyon. Bár a könyveket nem olvastam egyik alapkönyvet sem, de a sorozat mindenképp jó lett, nem teljesen tökéletes minden évad de amennyire kell annyira jó lett szerencsére, szóval jó kis sorozat lett ez mindenképp ajánlott a megnézése annak aki nem látta.
VálaszTörlés