Ez a könyv elsősorban a borítójának köszönheti a figyelmemet, rögtön kedvet kaptam az olvasáshoz, alighogy megláttam, pedig akkor még nem tudtam, hogy első könyves szerzőről van szó. Igazából elsőkönyvesekkel nincs sok jó tapasztalatom, ezért először csak úgy döntöttem, belenézek, aztán egész egyszerűen magával ragadott.
A történet: Brusenna és az anyja boszorkányok. A tizenöt éves lány rögtön az első oldalakon bajba kerül, amiből egy titokzatos nő menti ki, akiről szintén kiderül, hogy boszorkány, és Senna anyjához jött segítségért. Espen, a gonosz boszorka megerősödött, csak a megmaradt nyolc jóboszorkány szoríthatja vissza a hatalmát. Senna magára marad, azzal az utasítással, hogy bontson ki egy bizonyos levelet, ha a dolgok rosszra fordulnának. Amikor boszorkányvadászok csapnak le a lányra, Senna elolvassa anyja utasításait, és elkezdődnek az igazi kalandjai…
Nagyon tetszett a regény, olvasás közben végig olyan érzésem volt, mintha egy Disney rajzfilmet látnék magam előtt és mivel imádom a Disneyt, imádtam a történetet is. Az írónő egy egész világot épített fel, ahol a boszorkányok kis dalocskákat énekelve varázsolnak (amitől még inkább Disney hangulatom lett), ezek a kis versek nagyon eredetiek voltak, szerettem őket. Jók voltak a különféle megoldások is, Senna összefut békaemberrel, volt tengeri utazás, keresgélés, háború, egyszóval minden, ami egy fantasyhoz kell.
Amíg Brusenna bejárja azt a nagy térképet, ami mellékelve van a regényhez, természetesen nem maradhat társak nélkül. Vele van a kutyája, Burke, aztán hamarosan csatlakozik Joshen is, a boszorkánytestőr fiú, aki bizonyítani akarja rátermettségét a szakmára. A gonoszokról külön élvezet volt olvasni, kaptunk két algonoszt, Wardofot és Gargot, akik végig hőseink nyomában vannak, és bár minden esélyük megvan rá, hogy elkapják Sennát, rendszerint csúnyán elbaltázzák, ugyanis mindketten teljesen idióták.
Igazából nem szeretnék többet elmondani a történetből, csak azt, hogy tényleg ajánlom. Viszonylag hosszú könyv, de nem unalmas, végig pörögnek az események. A Disney jelleg megmarad az utolsó lapokig (így nem is lesz olyan komoly hangvételű a sztori), a romantikus szál szépen ki van dolgozva, a háttértörténések is rendben vannak, ráadásul úgy éreztem, minden karakter a helyén van. Imádtam, és a legjobb, hogy végre nem egy sorozat, így nem kell várni a folytatásra.
Amit szerettem: Joshent; Poggyt a békaembert; a jelenetet, amikor Senna fókává változik; Burke-ot; azt a jelenetet, amikor Joshen otthagyja a lovát; Redent; Wardof és Garg ügyetlenkedését; Parknelt.
Nem szerettem: néha Brusennát; azt, ami történt Burke-kel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése