Végre elérkeztem a trilógia utolsó kötetéhez, amiről úgy véltem, óriási fordulatokat tartogat majd, hiszen Meg Cabot már bizonyította, hogy képes jó dolgokat kitalálni és két kötetnyi felvezetés után már igazán robbanthatott volna az egész. Innentől SPOILERT tartalmaz a többi kötetekre nézve.
Szóval Em végre rájött, hogy Nikki életben van (illetve az agya bekerült egy másik lány testébe, ez kimeríti az életben maradás fogalmát), de Brandon szépen elrabolta, és fogságban tartja csupán azzal a fenyegetéssel, hogy mindenkinek elmond mindent. Aztán szerencsére megérkezik Lulu és Christopher, hogy kimentsék hőseinket a gonosz karmaiból. Miután ez megtörtént, végre nekiállnak a nyomozásnak, mit is művel a Stark…
Igazából azt nem igazán értem, miért Menekülés ennek a kötetnek a címe, de az biztos, hogy könyvtől ennyire nem akartam még menekülni, legalábbis mostanában. Szeretem Meg Cabot regényeit (a régebbieket jobban), de ez a sorozat teljesen kiakasztott, mert egyszerűen nem tudom felfogni, hogy tudta Cabot ennyire elrontani ezt a jó ötletet.
Először veszem a karaktereket. Az ember lánya azt hinné, hogy fejlődnek, Em okosabb vagy cselesebb lesz, de nem, ugyanolyan idióta marad, mint eddig is volt csak azzal a különbséggel, hogy Christopher is csatlakozik hozzá a versenyben, és ketten igyekeznek kiakasztani az olvasót azzal, hogy mennyire nem értik meg egymást, mármint romantikus fronton. Konkrétan le kellett tennem a könyvet néhány teljesen felesleges vitánál, mert annyira idegesítettek, ezzel Christopher az egyik legkiállhatatlanabb Cabot főszereplősráccá vált a szememben. Aztán ott volt a másik hatalmas veszteségem, a második kötetben annyira megszerettem Nikki bátyját Stevent, hogy csak hitetlenkedve meredtem a lapokra, amikor – ez megint nagy SPOILER – összejött Luluval és vigyorgó tökfej papuccsá változott. A többiekért eddig sem rajongtam nagyon, és hát, már ezután sem fogok.
A cselekmény önmagában nem lett volna rossz, ha a szereplők nem ilyen hülyék hozzá, már a második kötetben elkezdtem kapiskálni, hogy miről is van, a hármas könyvnek már a fele előtt tudtam biztosra, de persze Emnek a lehető legbénább módon kellett a képébe vágni az igazságot. Ezzel még nem volt nagy bajom, de ami utána történt… hát, minden spoiler nélkül egyszerűen béna volt. Hatalmasat csalódtam.
De a mélypont a zárás. Ezt már elmesélni sem érdemes, annyira hihetetlen – de azért elmondom pár szóban, megint SPOILER – Nikki hirtelen mégsem akarja visszakapni a testét, hanem átengedi Emnek (na, persze!), Brandon lesz a Stark új vezetője (na, persze!!) és Christopher lesz a Stark informatikai osztályának vezetője (na, persze!!!), így azon kívül, hogy egy szupermodellel járhat együtt, még szupergazdag is lesz. Emmel boldogan élnek, amíg meg nem halnak, és eljárhatnak mindenféle puccos helyre, mert persze az a menő.
Nem tudok, mit mondani. Egy ideig nem olvasok több Cabotot…
Amit szerettem: hm, Cosyt és a Stark nagy üzletének ötletét.
(Nagyon) nem szerettem: nagyjából az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése