Jóideje szemeztem ezzel a könyvvel, elsősorban a borítója miatt, mert az az alma annyira megragadta a képzeletemet, ráadásul a fülszöveg is megfogott, így végül is muszáj volt beszereznem ezt a regényt.
A történet főszereplője, Lacey Anne Byer egy kisvárosban él, ahol mindenki nagyon vallásos. Minden évben megrendezik a Hell House előadásokat, ahol minden jelenetben egy bűnt játszanak el. Lacey nagyon vágyik az abortusz-lány főszerepére, de helyette a barátnője nővérét választják ki, aki viszont mindenki közfelháborodására teherbe esik, így mégiscsak Laceyé a szerep, csakhogy a régmúltból felbukkan egy fiú, Ty, aki az egyedüli Lacey ismerősei közül, aki valaha is elhagyta a várost. Tynak rengeteg kérdése van, amik felforgatják Lacey világát, ráadásul a srác egy titkot is őrizget…
Igazából nem tudom megmondani, hogy tetszett-e a könyv, ugyanis rengeteg kétes érzelmet ébresztett bennem. Abortusz, öngyilkosság, internet pornó, melegházasság, ezek mind borzalmas bűnnek számítanak a kisvárosban, ahol a történet játszódik, és ahogyan Ty rámutat a visszatérésekor, az egyház mindet egyformán kezeli. Lacey és a barátai feltétlenül hisznek benne, hogy az előadások, amelyek elég durvák, ráébresztik az embereket arra, hogy a helyes dolgot kell tenniük, csakhogy épp a próbák alatt történnek azok a dolgok, amik elbizonytalanítják őket.
A karakterekről nem tudok rosszat mondani, mind megállták a helyüket a maguk módján, és érdekes volt olvasni az idősebbek és a fiatalabbak ellentéteit. Lacey és barátai megkérdőjeleznek bizonyos dolgokat, mégsem térnek el a vallási meggyőződésüktől, csupán sokkal nyitottabbak és bebizonyítják, hogy többféleképpen lehet értelmezni azt, ami a Bibliában van. A vallási kérdéseken túl van egy romantikus szál Lacey és Ty között, de ezt nem éreztem igazán központi témának, pedig elég sok szó esik róla.
Összességében furán éreztem magam a könyv olvasásra közben, az előadásoktól a hideg rázott, mégsem bántam meg, igazán elgondolkodtató volt, ugyanakkor zavart, hogy túl jók a szereplők, és bár az írónő elhatárolódik attól, hogy bármi rosszat mondjon a vallási közösségekről, ebben a könyvben rossz dolognak éreztem, hogy ennyire ragaszkodnak egyetlen véleményhez. Kicsit összezavarodtam, de azt hiszem a jó értelemben.
Amit szerettem: azt, ahogyan az írónő bemutatta a kisváros életét.
Nem szerettem: a megbocsátást, nekem nem volt elég, nem szerettem, hogy Laceyék túl könnyen vették azt, ami Deannel történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése