Nézegettem a könyveket, és nagyon megtetszett ennek a kötetnek a borítója, és a leírás is jó volt, ráadásul olyasmit akartam olvasni, ami kicsit romantika-mentes, így választottam az Eight Keys-t.
A történet: Elise és Franklin legjobb barátokként kezdik a középsulit, ahol Elise-t rögtön ki is nevetik, amiért túl gyerekes (lehorzsolta a térdét, miközben Franklinnel lovagost játszott J), így a kislány próbál megfelelni az elvárásoknak, azonban napról napra egyre durvábbak vele. Mikor elege lesz, elkezdi szégyellni Franklint, rendszeresen lóg a suliból és a jegyei is egyre rosszabbak. A tizenkettedik születésnapjára aztán egy kulcsot kap az apukájától, aki már kiskorában meghalt. Mielőtt elhunyt, az apuka megépített nyolc szobát a pajtában, amiknek mind kulcsra rázta az ajtaját, és amiket most Elise-nek sorban ki kell nyitnia, hogy rájöhessen, mit akart üzenni az apja.
Tetszett a könyv, nagyon jól bemutatta az iskolai piszkálódások hatásait, teljesen összeszorult a szívem, amikor Elise minden igyekezete ellenére képtelen volt változtatni a helyzeten, a tanárok nem figyeltek, még a rokonai sem segítettek igazán, csak csodálkoztak, miért utálja a kislány az iskolát. A szereplők nagyon jók voltak, néha szinte egyetértettem Elise-szel, hiszen Franklin tényleg elég cikis barát lehetett, még annak ellenére is, hogy nagyon cuki volt.
Nem egy hosszú olvasmány, ami jó, főleg, hogy nincsenek benne unalmas részek, nem kell ötven oldalakat várni, hogy Elise új szobát nyisson ki, szépen halad velük, ahogy lassan magára szedi a tanulságait is, megismerheti a szüleit, akiket sosem ismert, és végül rájön arra is, mit kell tennie az iskolában, hogy minden rendben legyen. Különösen szerettem a fejezetcímeket, tökéletesen illetek egy tizenkét éveshez, ahogy az egész elbeszélésmód. Egyszóval jó könyv, nem bántam meg, hogy elolvastam.
Amit szerettem: a szobákat; Franklint; a tanulságokat.
Nem szerettem: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése