Chelsie Fine – Sophie and Carter

Egy csomó félrenyúlás után végre találtam egy olyan könyvet, ami pontosan azt adta, amit elvártam tőle. Véletlenül bukkantam csak rá, de nagyon örülök neki, mert egy az egyben az volt, amire vágytam.

Tehát Sophie és Carter szomszédok, a suliban barátságosan elflörtölgetnek egymással, de semmi komolyabb, ugyanis nem akarják, hogy felfigyeljenek rá, mi folyik náluk otthon. Sophie anyja drogos prostituált, aki meglépett otthonról, így a lány egyedül neveli a kisebb testvéreit, és havonta az anyja keresésére indul, hogy pénzt szedjen ki belőle a megélhetésük érdekében. Carter pedig az édesanyját ápolja, akit az apja vert őrültre, (meg Cartert őt is bántalmazta). Sophie és Carter mindent tudnak egymásról, mert belátnak egymás házába az ablakaikon keresztül, jobban ismerik egymást, mint bárki más a világon…

Igazából ez egy elég gyors olvasmány, ugyanis nincs benne semmi felesleges félremagyarázás vagy túlbonyolítás, a fejezetek egyszer az egyik, egyszer a másik főszereplő szemszögéből vannak megírva, így mindkét szereplő fejébe tisztán bele lehet látni, és persze összerakni a történetük darabkáit. Mindketten nagyon szerethető karakterek, főleg, mivel egyikük sem panaszkodik, nem sajnáltatják magukat, csak élik az életüket, akármennyire pocsék is.

Leginkább az tetszett a regényben, hogy nem valami tündérmese szerű, és a végén sem oldódik meg minden, mégis tele van reménnyel. Cselekményileg nem mondanám túl sűrűnek, a legtöbb változás érzelmileg történik, de nekem ezek valósabbak voltak, mintha valami képtelenség történt volna velük. Összességében egy nagyon jó történetet kaptam, szép szerelmi szállal, mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Amit szerettem: Sophie I love his/her guts mondatait, azok nagyon édesek voltak; a jeleneteket, amikor arról beszélnek, hogy mit láttak egymás ablakán keresztül; azt, hogy ott voltak egymásnak esténként az ő kis külön órájukban.

Nem szerettem: -