Ennek a könyvnek a borítója szerelem volt első látásra, annyira gyönyörű, hogy teljesen elvakultam, és arra gondoltam, csakis jó történetet fedhet. Őszintén, a sztori nem tetszett annyira, rövid is volt, de ez a borító akkor is gyönyörű.
A történet: Ava a szerelmét, Jacksont gyászolja, aki egy nagyon ostoba fogadás következtében vesztette életét. Két szálon fut a történet, egyszer a múltban, ami bemutatja Jackson és Ava kapcsolatát, aztán jelenben: a srác temetése, Ava, ahogy próbálja elfogadni a történteket, és persze Jackson halálát, aki valamilyen formában még mindig jelen van. Avát kísérti.
Ez egy verses regény. Tisztában voltam vele, amikor nekiálltam, mégsem tudtam megszokni, akármennyire is igyekeztem, pedig szeretem az ilyesmit. Talán az volt a baj, hogy sok „hagyományos” regényt olvastam és képtelen voltam átállni erre, de egyszerűen nem tudtam szeretni a verses formát. Voltak nagyon szép szóképek, amik megragadták a figyelmem, de különben csak végigfutottam a sorokon, anélkül, hogy beleéltem volna magam.
A karakterek viszont egész jól kijöttek, ami furcsa, ilyen kevés szó, és mégis. Együtt éreztem Avával, szerettem Jacksont és Lyricet is. Összeségében úgy érzem, reális volt a sztori története, mégsem szerettem.
Amit szerettem: Jackson kísértéseit, néhány jól megválasztott szót, amik együtt nagyon megfogtak, Lyricet.
Nem szerettem: a verses formát, egyszerűen nem az én műfajom, azt, hogy tulajdonképpen semmi olyasmi nincs a történetben, amit még ne olvastam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése