Ezt a könyvet azóta meg akartam szerezni, amióta azt hallottam róla, hasonló témájú, mint az 50 első randi. Mivel azt a filmet nagyon szeretem, ez a könyv is rákerült a kívánságlistámra, de csak most sikerült megvennem, hála a Kelly Kiadó jó kis akciójának.
Abby nehezen szokik vissza a hétköznapokra a barátjával való szakítás után, de aztán a fejére esik egy cserép, és súlyos agykárosodást szenved, képtelen elraktározni az új emlékeket. A családja azonban a segítségére van, különböző élményekkel színesítik Abby életét a lány pedig mindent dokumentál, hogy újra és újra az agyába vésve az emlékeket megmaradjon néhány dolog. A férfifőszereplő Finn, vakvezetőkutya-kiképző egy karácsony este fut össze a lánnyal, de később Abby nem emlékszik az első találkozásukra. A férfi elhatározza, hogy segít a lánynak, együtt próbálnak boldogulni a defektus ellenére is.
Annak ellenére, hogy a történet kicsit nehezen indul be, és Abby karaktere az elsőre elég szánalmasnak tűnik, tetszett a könyv és gyorsan kiolvastam. A cselekmény nem volt túl fordulatos, legalábbis én kitaláltam, hogy mi a gubanc, de jól van megoldva. Könnyű együtt érezni Abbyvel, ahogy egyre rosszabbodik az állapota, közben meg kétségbeesetten küzd, hogy sikerüljön emlékeznie a dolgokra. Az új információkat szinte naponta frissítenie kell, különben nagyon könnyen elfeledkezik róluk, ez különösen tetszett a könyvben. A romantikus szál is szépen ki van találva, Finn karakterét nagyon szerettem, még Abbyt is inkább miatta kedveltem meg.
Leginkább a könyv utolsó ötven oldala volt nagyobb hatással rám, a végére annyi minden történt, hogy alig tudtam letenni. Ugyanakkor visszagondolva kicsit csalódás volt a sztori első fele, mert alig történt valami, a nem túl kitartó olvasók talán nem is jutnának el odáig, amikor már kezdenek érdekessé válni az események. Tehát ha csak a könyv végét nézném, azt mondanám, nagyon jó, de egészében inkább csak simán jó.
Amit szerettem: az 50 első randi érzést; Finnt; az utolsó jelentet; Lucyt; a fordulatot; Finn kamuzását a táskákról.
Nem szerettem: az első száz oldalt; Kierant; hogy csak a könyv végére pörögtek fel az események.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése