Többen ajánlották ezt a könyvet, de mivel a téma Büszkeség és balítélet, amiből több van a kelleténél, kicsit idegenkedtem tőle. Bolondság volt, örülök, hogy végül is a borítónak sikerült meggyőznie, mert nagyon tetszett a történet
A regény két szemszögű, az egyik főhősünk, Reid, aki tizennyolc évesen aranyéletet él, mint népszerű színész, akármerre megy, fanlányok járnak a nyomában, egyszerűen nincs olyasmi, amit ne kaphatna meg. Természetesen ki is használja a népszerűségét, minden nap más lánnyal alszik, akikkel úgy bánik, mint a ronggyal. Amikor megkapja a Büszkeség és balítélet gimis feldolgozásában Will Darcy szerepét, tudja, hogy olyan lányt kell találnia, akivel ösztönösen vonzódnak egymáshoz, hogy jól mutassanak a képernyőn és talán a való életben is.
A másik szemszög Emmáé, aki szintén gyerekkorától kezdve színészkedik, de még sosem kapott főszerepet, most azonban az övé Lizbeth Bennet szerepe, ráadásul az ellenállhatatlan Reid mellett dolgozhat. Reid viszont nem igazán az, akire számít, így közelebbi barátságba inkább Grahammel kerül, aki Bill Collinst, Lizbeth fura kérőjét játssza. Ám Grahamnek ott van Brooke, akire Caroline Bingley szerepe jutott, és akinek pár éve Reiddel is volt afférja. Emma igyekszik kibogozni a szálakat, de amikor Reid látszólag csak neki szentel figyelmet, teljesen beléjük gabalyodik.
Rengeteg két szemszögű történetet olvastam, de ilyet még nem. Bár a fele könyv Reid szemszögéből van írva, őt egyszerűen képtelen voltam szeretni. Először sajnáltam, aztán legszívesebben képen töröltem volna, majd megint sajnáltam, és végül teljesen összezavarodtam vele kapcsolatban. A srác karakterét nehéz elfogadni olyannak, amilyen, de azt hiszem, ez volt a lényeg. Mesteri szereplő, nekem annyira realisztikus volt, hogy úgy éreztem, akármelyik percben megjelenhet az én tévém képernyőjén is. Nem szerettem, mégis úgy volt jó, ahogy volt. Ezzel szemben Emma annyira más karakter, hogy már a legelején úgy éreztem, ő és Reid soha nem jöhetnének össze, hiszen Emmának ott volt Graham, akinek bár Brooke-hoz volt köze, annyira hasonlítottak ők ketten, hogy lehetetlennek tűnt, hogy Emma Reidet válassza.
A cselekény nemcsak abból állt, hogy ki jön össze kivel, hanem volt egy csomó homályos részlet mindkét főhős háttértörténetében és a mellékszereplőkében is. Nagy volt a hangsúly a családi gondokon is, amiknek a leírását nagyon szerettem, mert mindkettejük helyzetét át lehetett érezni. Imádtam a jeleneteket, amikor a filmet forgatták, a szereplőknek pedig be kellett illeszkedni a Büszkeség és balítélet karaktereibe, ráaádul nagyon jó volt, hogy ennyire bekerültünk a filmkészítés világába, de nem csak a kellemes oldalakat láttuk, hanem Reid révén a rosszakat is.
Ez egy olyan könyv, amiben tényleg minden van, keserédes dolgok, komoly témák, romantika, poénok, rejtélyek és mindez egy nem túl hosszú történetben, ami ráadásul újat is tud mutatni. Ősszel jön ki a folytatás, én már biztos, hogy vevő leszek rá.
Amit (nagyon) szerettem: Grahamet; a forgatást; Taddet; Reid eltévedt fanlányait, Emma részeit; hogy ez volt az első olyan kétszemszögű történet, amit nem úgy végződött, ahogy képzeltem; a „huh”-kat.
Nem szerettem: Reidet, de összeségében neki ilyennek kellett lennie, a karakter remek volt, személyesen viszont nem szívesen barátkoznék vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése