Kicsit nyomott hangulatban voltam egyik este, ezért a polcomon szétnézve vidám könyvet kerestem, így akadt meg a szemem ezen a történeten. A Kiskutya a nagyvilágban a kedvenc mesekönyveim egyike.
A regény Füstös, a kölyökkutya életét követi nyomon egészen attól az időszaktól kezdve, mikor még csak a parányi alom volt számára az egész világ. Amikor Asszonyka az új otthonába viszi, és felfedezi a házat meg az udvart Füstös ráébred, hogy milliónyi dolgot kell megvizsgálnia. Lassan ismerkedik össze az állatokkal, akik barátai vagy épp hűvösebb ismerősei lesznek, és akiknek mindig szívesen segít, ha bajba kerülnek. Ahogy telik az idő Füstösnek már nem elég az udvar, el-elszökdös otthonról, hogy a kinti világot is felfedezze, de nem számít rá, milyen veszély leselkedik rá odakint.
Amikor egy tolvaj zsákba dugja, majd eladja egy szegényebb családnak, megváltozik az élete, láncon tartják, silány ételekkel etetik, így Füstösnek csak egy vágya marad, visszamenni Asszonykához és azontúl jó kiskutyának lenni. Szerencséjére barátai, az állatok, akiknek a segítségére volt korábban, most eljönnek, hogy neki segítsenek, és megtalálhassa az utat hazafelé.
A könyv hét éven felülieknek ajánlott, ami én már többszörösen is elmúltam, de még mindig nagyon élveztem. Helyes kis illusztrációkkal van tele (legalábbis az én példányom), ráadásul összefüggő, kedves története van. Rengeteg madár, illetve kisebb vadállatok szokásaival ismertet meg, így kisgyerekeknek főleg városiaknak külön ajánlom. Nagyon aranyos, szívhez szóló mese.
Amit szerettem: azt a részt, amikor Füstöst ellopják; a denevért; a vadászatot
Nem szerettem: nem volt ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése