Úgy adódott, hogy véletlenül megvettem ezt a könyvet pont a megjelenése napján, pedig nem is volt tervbe véve. Szoktam szeretni Kinsella regényeit, de azért kicsit rosszkedvűen nézegettem az unalmas borítót hazafelé. Komolyan, a borítója még csak nem is tetszik, talán csak a szitakötők teszik elviselhetővé, különben olyan üresnek tűnik. Ennyit a dolgokról, amikor nem tetszenek a könyvben, mert mikor túlléptem az ezt-meg-minek-vetted-meg? válságon, elkezdtem olvasni.A történet: Larának minden összejött az életében, a pasija kidobta, a vállalkozása a csőd szélén áll, az egész csaj kész katasztrófának tűnik – ami mondjuk nem meglepő, Kinsella hősei általában kész katasztrófák, persze a vicces módon. Kezdésnek rögtön Lara nagymamája testvérének temetésén veszünk részt, ahol megtudjuk, hogy szegény Sadie néni százöt éves volt, de senki nem tud róla szinte semmit, a családon kívül senki nincs jelen a templomban, hiányoznak a virágok, még a lelkésznő is megbotránkozik mennyire elhanyagolhatták szegény elhunytat. Elkezdődik a temetés, Larának pedig hirtelen megjelenik egy húszas éveiben járó kísértetlány, aki nem más, mint Sadie néni, erősen nehezményezve, hogy nincs a földi porhüvelyén kedvenc nyaklánca. Lara – némi rábeszélés után – beleegyezik, hogy segít megkeresni a rejtélyes módon eltűnt ékszert, hogy Sadie békében nyugodhasson.
Hihetetlenül tetszett a könyv, Sadie néni szelleme szinte az első pillanattól kezdve a kedvenc szereplőm lett. Igazi lázadó volt a maga idejében, kísértetalakban igyekszik Larát is terelgetni, ami jól is jön a csajnak, mert néhol igazán kiborítóan viselkedett, főleg az expasija körül, ugyanakkor ezt leszámítva szimpatikus karakter volt. Azt hittem, hogy nem lesznek nagy izgalmak a könyvben, de ahogy egyre több részlet derült ki Sadie életével és az eltűnt nyaklánccal kapcsolatban úgy vártam egyre jobban a végkifejletet. Két romantikus szál is átszövi, mindkettőt nagyon szerettem, de Sadie-é mégis közelebb állt hozzám, egészen megdobogtatta a szívem a végére összeálló, keserédes szerelmi történet. Tehát minden van ebben a történetben, ami csak kellhet, humor, romantika, izgalom. Ezennel ki is nevezem a kedvenc Kinsella könyvemnek.
Amit szerettem: azokat a jeleneteket, amikor Lara a Sadie által javasolt ruhákat viseli; Sadie szerelmének történetét; Edet
Nem szerettem: Josht és Lara siránkozását meg nehézfejűségét vele kapcsolatban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése