A könyv érdekessége, hogy még jóval a paranormális láz előtt íródott 1984-ben, aztán évek múlva megint kiadták, és újra hatalmas sikere lett. Igazából nem tartozik a kedvenc könyveim közé, de van egy bizonyos bája, ami miatt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A regény főszereplője Laura Chant, anyjával és kisöccsével, Jackóval él, ám csak látszólag átlagos lány, furcsasága, hogy megérzi, ha valami fontos fog történni az életében. Azon a napon is, amikor a történet elindul, Laurát egy megérzés keríti hatalmába, de nem törődik vele, így aznap egy öregember játszi könnyedséggel pecsétet nyom a kis Jacko kezére. Hamar kiderül, hogy a pecsét gonosz erővel bír, az öregember pedig egy gonosz szellem, aki azon a jelen keresztül lassacskán kiszívja Jackóból az életerőt.
Mivel senki nem hisz Laurának az egyetlen emberhez fordul, akiről úgy gondolja, tud segíteni, vagyis egyik iskolatársához, Sorensen Carlisle-hoz. A fiú boszorkány, azonban nem sokat tehet, az egyetlen megoldásnak az tűnik, ha Laura is boszorkánnyá változik, és ő végez a szellemmel.
A könyv borítója nagyon tetszik, a karakterek pedig elég jók. Laura kissé szeszélyes az én ízlésemnek, viszont ez írható a kora számlájára (csak tizennégy éves). Sorryt kedveltem, ő aztán igazán egyedi szereplő. Tizennyolc éves, dadogós, kissé szexmániás, okos boszorkányfiú, aki romantikus regényeket olvas, robogón jár és lesifotókat készít Lauráról. Szinte képtelenség kiigazodni rajta, de szerethető figura.
A történet érdekes, bár nem fiatal felnőtteknek szóló irodalom, amilyet inkább kedvelek, viszont érdemes elolvasni, főleg ha valami tényleg egyedit akarunk olvasni. Van benne romantika, egész aranyosan mutatja be a Laura és Sorry szerelmét, de jobb szerettem magát a boszorkánykodást. Ez az a könyv, amit nem igazán tudnék máshoz hasonlítani, hiába olvastam megszámlálhatatlan regényt.
Amit szerettem: Jackót; Sorry történetét; Christ; az átváltozást
Szia Nem tudod véletlenül hogy ez a könyv elérhető pdf formátumban :)
VálaszTörlés