Sarah Dessen – What Happened to Goodbye

Az az igazság, hogy nagyon kevés író tudja kiváltani nálam azt a hatást, amit Dessen. Rajongok a könyveiért, bálványozom az írónőt, a legújabb könyve pedig azóta tartott izgalomban, amióta csak nyilvánosságra került a címe, és most végre elolvashattam. Természetesen fenomenális volt.

A főszereplő Mclean Sweet, aki édesapja munkájából kifolyólag két éven belül a negyedik helyre költözik, ezúttal Lakeview-ba. Szülei csúnya váláson vannak túl, az anyjával szinte alig tartja a kapcsolatot, nem tudja megbocsátani neki, hogy újra férjhez ment, és új családot alapított. Mclean sajátságos módszerrel vészeli át a nehéz, beilleszkedős időszakot, minden egyes helyen valaki mást alakít. Volt már Eliza, Lizbeth, Beth, mind más személyiséggel (pompom lány, drámakirálynő vagy épp mindenféle dologban aktív stréber), most Lizként tervezi a bemutatkozást, csakhogy egy kis hiba csúszik a tervébe, ezúttal „egyszerűen” Mclean marad. Hosszú idő óta önmaga lesz megint, és bár nem akar kötődéseket – hiszen akármikor továbbállhatnak – lassacskán barátokat szerez, többek közt a fura, de nagyon okos Dave-et, akivel apránként a barátságnál több is kialakul.

Ebben a regényben nagyon nagy a hangsúly a családi helyzeten, könnyedén át lehet érezni a történtek hatását, Mclean zavarodottságát és dühét. Olvasás közben egyszerűen nem lehet mást tenni, csak együtt izgulni Mcleannel a végkifejletig, ami ebben a regényben különösen tetszett. Hatalmas pluszpont jár a háttérszálért is, habár az, hogy a mellékszereplők nem csak üldögélnek a fenekükön várva, hogy megszólítsák őket megszokott Dessennél, itt különösen nagy élvezet volt olvasni róluk. Mclean apja azért érkezik a városba, hogy felvirágoztasson egy éttermet, aminek az alkalmazottai nem igazán örülnek a szükséges változtatásoknak, Mcleanen keresztül belelátunk ebbe a munkakörbe is (azonban nem olyan részletesen, mint a Tökéletesben a cateringbe).     

A karakterek megint csodálatosak, Mclean (micsoda Dessenes név, Macy, Remy és Auden után) szerethető és hiteles, könnyedén együtt tudtam érezni vele, míg Dave imádnivalóan fura és egy igazi agytáboros zsenisrác, aki nem éppen könnyed flörtölésre és magától értetődő romantikára termett, de hihetetlenül jó pillanatai vannak. Legjobban Deb-et, Mclean egyik barátnőjét szerettem, aki igazán egyedi (és hiperaktív) személyiség, ráadásul mindig sikerült meglepnie valamivel, amit nem gondoltam volna róla.

Nagyon szeretem Dessen munkáinak már a borítóit, ezúttal is egyszerű és kifejező, szerintem pontosan azt ragadja meg, amit kell, határozottan ott van a helye kedvenc borítóim között. 

Amit külön imádok Dessen regényeiben, hogy apró kis kapcsok vannak egyes történetek között. A helyszín a más ismert Lakeview (Egy felejthetetlen év), de vannak kötődések Colbyhoz (Keeping the Moon, Along for the Ride), azon belül a Last Chance Café is megjelenik. A visszatérő szereplők szintén lenyűgöznek, egy jelenet erejéig felbukkan Thisbe és Heidi (AftR) és ami igazán meglepő, Jason Talbotból (Tökéletes, AftR), akinek több jelenete is van ebben a könyvben, szerethető karakter lett. Komolyan, meghajolok Dessen előtt, ahogy már sokszor. Mindenki olvasson Dessent!

Amit (nagyon) szerettem: a jelenetet, amikor Mclean megdobja Dave-et; Opalt; Mclean apjának munkáját; hogy Jason is felbukkant; Deb-et az összes meglepő dolgával; amikor Mclean meglóg a zsaru elől

Nem szerettem: hogy egyes szereplőkről nem olvashattam még.