Deborah Smith – A Titkok kertje

Kicsit ismertebb, mint A hely, amit otthonnak hívnak, de még mindig nem kapott elég figyelmet, úgyhogy írok róla, hátha valakinek meghozza a kedvét az olvasáshoz.

A történet helyszíne a kisváros, Burnt Stand, melyet a Hardigree család rózsaszín márványból építtetett. Darl Union utálja a rózsaszínt, ami az egész életét meghatározza, rózsaszín palotában lakik, csakis rózsaszín ruhákat viselhet, még ő maga is rózsaszín, de a felszín alatt korántsem ez a szín jellemző a lázadó kislány életére. A dúsgazdag család egyetlen örököseként, egyszer majd neki kell átvennie a Hardigree Márvány Társaság irányítását, de Darl inkább őt nevelő nagymamája szeretetére vágyik kétségbeesetten, azonban az asszony szíve ugyanolyan kemény kőből van, mint maga a város.

Eli Wade a szüleivel és félénk kishúgával érkezik a városba, mindannyian jobb életet remélnek, ami látszólag meg is adatik, amikor Eli apja munkát kap Hardigree Társaságnál. Amikor Eli találkozik a rózsaszín kislánnyal a sorsuk megállíthatatlanul összefonódik, amíg egy gyilkosság el nem szakítja őket egymástól, a Hardigree család mocskos titkai pedig huszonöt évig nem kerülnek felszínre.

A könyvben csak két dolog van, ami borzalmas. Egy egyik a fülszöveg, a másik meg a borító. Mivel az eredeti cím: The Stone Flower Garden, én egy hasonló kerttel tudtam volna elképzelni, nem pedig ezekkel a tüskés indákkal, de lehet, hogy ez csak az én problémám. A leírás meg újra valami romantikus ponyvára hajaz.

A regény maga megint remek, az írónőnek kiváló érzéke van ahhoz, hogy elhelyezze a szereplőket a társadalmi létrának azokon a fokain, amitől minden sokkal komplikáltabbá válik. Az előre sejtetések, a lassan kibomló titkok megint tökéletesen vannak beleszőve a történetbe. Alapjában véve Darl szemszögéből játszódik a történet, de Deborah Smith gyakran átvált E/3-ba, hogy bemutassa Eli vagy épp a nagymama szemszögét is. Remekül van adagolva a feszültség, ameddig meg nem történik az a bizonyos gyilkosság, aminek a végkifejlete egy még nagyobb tragédia lesz. Azután az addigi feszültség helyét a szorongás veszi át, amit szintén nagyon díjaztam, alig vártam már, hogy sikerüljön egyenesbe hozni a dolgokat.  

Izgalmas könyv, a romantikus részek ellenére még mindig egy családregényről van szó, ráadásul itt A hely, amit otthonnak hívnak-kal ellentétben több szál is van, ami végig fenntartja az olvasó érdeklődését. Érdemes elolvasni.

Amit (nagyon) szerettem: Darl és Eli jeleneteit, amikor még gyerekek; a nagy titkokat; a felvetést, hogy mennyire megbocsátó a szerelem

Nem szerettem: nem volt ilyen.