Tera Lynn Childs – Oh. My. Gods.

Elég sokan ajánlották ezt a könyvet, úgyhogy gondoltam, neki is ugrok elolvasni, de bizony nagy csalódás volt. A könyv elejével nem volt semmi gond, sőt még a borító is nagyon szép, bár teljesen lelőtte fordulatot, aminek meglepetésnek kellett volna maradnia.

Adott Phoebe, egy nagyjából átlagos, kicsit szabadszájú tinilány, aki már szépen eltervezte az utolsó iskolaévét és a továbbtanulást a kiválasztott egyetemen a barátnőivel, ám az anyja az egészet keresztbe húzza. Anyuka hazaérve Görögországból – Damiannel, egy görög félistennel az oldalán – bejelenti, hogy szerelmes, férjhez megy, ráadásul költöznek is egyből oda, egy kis Serfopuola nevű szigetre, ahol majd Phoebe boldogan járhat abba a magániskolába, aminek Damian az igazgatója. Itt már egy kicsit gyanús volt ez a magániskola dolog, nem is kellett sokáig várni, alig érnek Görögországba, a pasasról kiderül, hogy a görög istenek leszármazottja, ahogy mindenki az, aki abba a bizonyos suliba jár, kivéve persze Phoebe-t. Neki szupererők nélkül, emberként kell helytállnia.

Ötletnek jó volt, érdekesnek ígérkezett kábé eddig, de ezután csak vártam és vártam, hogy történjen valami a szokásos tinitöri sablonon túl is. Sajnos csalódnom kellett, Phoebe rögtön kiszúrja a létező leghelyesebb srácot, Griffint, akinek természetesen a legundokabb lány a barátnője, de azért főhősünk felkelti a fiú érdeklődését. A diákok képességeiről, ami engem jobban érdekelt volna, szinte alig tudtunk meg valamit. Az még rendben van, hogy nagyjából bármit képesek megtenni, ahogy ezt többször is hangsúlyozzák, viszont Phoebe piszkálásán kívül nem igazán használták másra. Tehát vártam és (még mindig) vártam, hogy történjen valami izgalmas, viszont ezért kár volt beletenni a paranormális elemeket, szimpla hogy jön össze az új lány a leghelyesebb sráccal történet volt megdobva egy kis tűzijátékkal vagy rejtélyes módon összecsomózódott cipőfűzővel.

A konfliktusok elég nagy klisék, főleg az a fogadás dolog, a könyv végi csattanót pedig lelövi a borító, bár nem mondom, hogy nem volt kiszámítható. Tehát nem azt kaptam, amit vártam, ettől eléggé elkedvetlenedve fejeztem be a könyvet. Van a történetnek folytatása is, de nem éreztem indíttatást rá, hogy elolvassam. Pozitívuma viszont a könyvnek, hogy az írónő nagyon jól és viccesen ír, nem zárom ki a lehetőségét, hogy belenézzek más könyveibe (van neki egy érdekesnek ígérkező sellős, amire már szemet vetettem).  

Amit szerettem: az alapötletet; Nicole-t; a dolgot Griffin hőskényszerével

Nem szerettem: a sok dumálást a futásról, az biztos, hogy jó sokszor megtudtam, hogy Phoebe szeret futni; hogy nem volt alaposan kifejtve az istenes dolog; hogy túlságosan kiszámítható volt a történet.