Elöljáróban annyit mondok, hogy imádom Montgomery könyveit, az Anne-sorozata a kedvencem, a Váratlan utazáson nőttem fel, és egyszer el akarok jutni a Prince Edward-szigetre, tehát talán kicsit elfogult leszek a történettel kapcsolatban.
A huszonkilenc éves Valancy vénlánynak bélyegezve tengeti unalmas, korlátokkal teli életét keserű édesanyjával, és savanyú nagynénjével, akik minden tettét meg akarják határozni. A rokonok sem különbek mind lenézik vagy épp figyelmen kívül hagyják a lányt, aki már-már beletörődne ebbe, de megkapja az orvosa levelét, amiből arról értesül, hogy gyógyíthatatlan beteg, csupán egy éve van hátra az életéből. Valancy elhatározza, hogy kitör a megszokott hétköznapjaiból, állást vállal, mulatságokra jár, és végül megkéri a rossz hírű Barney Snaith-et, hogy vegye el feleségül. A férfi bele is egyezik, megpróbálja boldoggá tenni a lány maradék idejét, miközben egyre több szál szövődik kettejük közé.
Mindenképpen érdemes elolvasni, Montgomery stílusa még az erősen ponyvás elemek ellenére is lenyűgöző és magával ragadó. A mellékszereplők, Valancy családja fenomenálisan rémesek, szarkasztikusak, irigykedők és komikusak, a kedvenc jeleneteim azok, amikben benne vannak, Barney is elég titokzatos karakter, és bár a titkait könnyedén ki tudtam találni, sikerült megfognia, igazán szurkoltam a páros boldogságáért. Az Anne-könyvekhez persze nem érhet fel a regény, viszont határozottan jó könyv, tetszett.
Amit szerettem: hogy Barney Holdfénynek nevezi Valancyt; Valancy rokonait
Amit nem szerettem: hogy kissé túl nyilvánvalóak voltak a fordulatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése