Rajta volt az olvasási listámon a megjelenése óta, főként a gyönyörű borítója és az érdekesnek tűnő fülszöveg miatt. Igazából nem tudom, hogy ha versenybe állítanám az ebben az évben olvasott legrosszabb könyveimet ez, vagy a Kitaszítva nyerne-e. Szóval nagyon nem tetszett.
A történet: amikor Daniel Kalbi visszatér a városban, Grace képtelen távol maradni tőle, pedig a bátyja, Jude erre inti, ugyanis évekkel ezelőtt történt valami a két fiú között, ami után Jude sebesülten került elő, Danielnek pedig nyoma veszett. A fiú visszatérésével egyidőben folytatódni látszanak a régóta nem tapasztalt furcsaságok (valamilyen állat által megtépázott holttestek) is. Grace tudja, hogy nem kellene, de egyre több időt tölt Daniellel, míg végül a fiú felfedi neki a titkát.
A titkát, ami annyira kézenfekvő volt, hogy azt hittem, valami más lesz, sőt reménykedtem benne, hogy nem az minden, aminek látszik, pedig igen. Nem kell Miss Marple-nek lenni a könyvhöz elég, ha az embernek normálisan működő agya van, ugyanis, amit Grace nem lát, az az olvasónak nagyon is tiszta. Emiatt még nem is lenne probléma a könyvvel, máskor is megesett már, hogy kitaláltam ezt-azt, de a nyilvánvalóság mellé bejönnek a borzalmas és hiteltelen karakterek, a még borzalmasabb mondatszerkesztések. Az egész elég siralmas így együtt.
A történések kis egységekre vannak tagolva a fejezeteken belül, például EBÉD UTÁN vagy ÖT PERCCEL KÉSŐBB, ezeket szoktam szeretni, de itt nem sok értelmük akadt, hacsak annyi nem, hogy tudjuk, a főhős negyed órával később még mindig ugyanazokkal a gondolatokkal küszködik, vagy épp még mindig nem csinál semmit. Mert Grace egyik legidegesítőbb tulajdonsága, hogy az önsajnáláson kívül semmit nem tesz. Annak ellenére, hogy a lelkész lánya, meg kegyelemnek nevezi önmagát, önző és néhol kegyetlen is.
A háttértörténet nem volt valami egyedi, gyanítom egy csomó dolgot nem is tudtunk meg, ugyanis van folytatás, nyilván abba is kelleni fog egy kis maradék mitológiából és fantáziából kevert ragasztó, ami összetartja ezt az egészet. Azt hiszem, az volt a legrosszabb az egészben, hogy láttam benne fantáziát, Daniel múltját például remekül elő lehetett volna adni, ahogy az írónő tálalhatta volna fondorlatosabban is az akciórészeket. Sajnos ebben a megvalósításban számomra élvezhetetlen volt, még csak bele sem akarok nézni a folytatásba.
Amit szerettem: amikor James baba csúnya szavakat tanul.
(Nagyon) nem szerettem: Grace-t; Jude-ot; a rengeteg kutyás hasonlatot, főleg amikor Grace a legjobb barátnőjét hasonlította folyton kutyához; hogy minden nyom fájdalmasan szem előtt volt; hogy Grace halasztgatta a levelek elolvasását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése