Stephenie Meyer – Bree Tanner rövid második élete

Nem vagyok nagy rajongója a Twilight Sagának, de olvastam az egészet, többször is, mint kellett volna, így egyszerűen nem hagyhattam ki ezt a kis kiegészítő novellát.

Alapjában véve tetszett, féltem, hogy valami béna, nyálas történet lesz belőle, de nem, mondhatni több akció volt benne, mint a négy könyvben együttvéve. Úgy kezdődik, hogy Bree épp emberre vadászik, óvatosan, ahogy azt Riley (az a vámpír, akit Victoria teremtett, hogy csináljon hadsereget újszülött vámpírokból) megszabta, de a vadásztársai rumlit csinálnak, így végül leszakad egy Diego nevezetű vámpírral, akivel egy kissé morbid vacsora közben (mégiscsak embereket ölnek) jobban összeismerkedik, és úgy alakul, hogy nem érnek haza sötétedés előtt, menedékül pedig egy barlangban húzódnak meg.

Itt kezd érdekessé válni, ugyanis vámpírjaink azt hiszik, a napfény árt nekik, emiatt ugyancsak meglepődnek, amikor kiderül, hogy csak ártalmatlanul csillognak. Természetesen lassacskán felmerül bennük a gyanú, valami nem stimmel Riley meséivel…

Komolyan érdekes volt olvasni – bár idegtépő kissé, hiszen olyan nyilvánvaló Diego sorsa –, hogy mi történt Bree-vel. Előnye, hogy tényleg rövid, egy délután alatt el lehet olvasni, plusz kiderül, milyen volt a Napfogyatkozás-beli harc az újszülött vámpírsereg szemszögéből. A vége ugyan nem boldog (ez evidens volt), de nem volt rossz könyv, örültem, hogy olvashattam a vámpírdolgokról.

Amit szerettem: hogy nem volt unalmas; az élet leírását a sok új vámpír között; Diegót; a jelenetet, amikor rájönnek, hogy csillognak.

Nem szerettem: hogy Bree túl későn jön rá az igazságra, már-már a hülyeség határát súrolta a naivitása.