Véletlenül bukkantam erre a könyvre, egyszerűen megtetszett a borítója, aztán a fülszöveg is, így gondoltam belenézek annak ellenére, hogy még soha nem hallottam az írónőről. Már az ajánlás is megfogott: To all nerdy girls everywhere.
A főszereplő Victoria Jurgen fura lány, nincsenek barátai, látszólag nincs szüksége senkire, mindenkit elijeszt magától. Eggnek hívatja magát a kedvenc sci-fi filmhősnője után, és igyekszik átvenni a karakter személyiségét, de jön egy új srác, Max, aki ahelyett, hogy tartana Eggtől, kineveti. Összességében látni kezdi az eddig láthatatlan lányt, de Egg kemény dió (vagy tojás?) nehezen enged be embereket az életébe. Amikor mégis megtenné, rádöbben, talán már túl késő.
A regény cselekménye igazából nem volt újdonság, rengetegen megírták már ugyanezt talán csak egy kicsit más formában, viszont a karakterek miatt érdemes elolvasni. Adva van Egg, aki borotválja a haját, festi a szemöldökét és folyton egy fehér köpenyben mászkál. Őt nem szerettem, volt benne valami, amiért folyton ódzkodtam tőle, ennek ellenére olvastatta magát a történet. Az új fiú, Max is kicsit fura, de ő nagyon szerethető és igazi. Folyton rajzol, szereti a sci-fit és igazán mély gondolatokkal is képes előrukkolni. Aztán ott vannak Egg „barátai”, akik mind stréberek, sci-fi rajongók (ők is) és kicsit hangyásak. A szülők is nagyon tetszettek, az anyuka kiöregedett színésznő, az apuka pedig munkamániás maszkmester, tehát tényleg mindenféle szereplő egyedi felbukkan.
A történet felépítése nagyon kellemes, rövidke epizódok sora, helyszín és időpont megadással, mintha valami naplót olvasnánk, ráadásul Eggnek rengeteg humoros, kissé szarkasztikus beszólása van, amik színesítik a jeleneteket. A legérdekesebb dolog, ami miatt leginkább érdekes elolvasni a könyvet, az Egg antiszociális viselkedése mögötti személyisége. Bunkó az emberekkel, és senkit nem enged közel magához, de nyilvánvaló szinte az első oldalaktól kezdve, hogy igazából tele van szorongással, önbizalomhiánnyal és alapjában véve egy nagyon magányos karakter. Bár őt magát nem szerettem annyira, jó volt olvasni a jellemfejlődését, ami bár nehézkes, de tanulságos volt. A romantikus szál nincs eltúlozva, még egy csók sem csattan el, viszont Egg érzelmi válságai miatt igen erősen dominál.
Az biztos, hogy még fogok olvasni az írónőtől, már ki is néztem egy másik regényét, majd jelentkezem azzal is.
Amit szerettem: amikor Egg talákozik Zach Cross-szal; a tüntetést; amikor Egg találkozik Saba Greerrel; amikor köszöngetni kezd mindenkinek.
Nem szeretem: hogy Egg-gel nem tudtam azonosulni; Egg túlzó távolságtartását; Nellie-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése