Claudia Gray – Örökéj

Mivel végre birtokomban van a teljes sorozat, úgy döntöttem, hogy az elejéről kezdem az olvasásukat, mert néhány részletet már elfelejtettem, és nem akartam, hogy valami kimaradjon a négy kötetes szériából.

Bianca az Evernight Akadémián töltendő első napja elől szökik meg, hogy felhívja a szülei figyelmét mennyire nem való neki az a hátborzongató iskola, de amikor belefut a jóképű Lucasba, meggondolja magát és mégiscsak megkezdi a tanulmányait. Fura szerzetek járnak az Evernightba, Bianca egyszerűen képtelen beilleszkedni közéjük, leginkább Lucasszal barátkozna, de a fiú kerüli őt. Végül mégiscsak egymás mellé kerülnek, csakhogy problémájuk akad, mindketten súlyos titkokat rejtegetnek.

Szóval, ez egy vámpíros történet, igyekszem óvatosan fogalmazni, hogy annak, aki nem olvasta még, ne lőjek le semmit, mert fordulatokból több is van. A könyv első fele majdnem egy egyszerű tinitörténet egy cseppnyi rejtéllyel, de ahogy haladunk a történetben, rá kell jönnünk, hogy ami az orrunk előtt van, az más, mint aminek látszik. Ettől nekem különleges volt ez a könyv, élveztem olvasni, főleg a végét.

Annak ellenére, hogy a karakterek nem valami egyediek és rengeteg sablonos vonásuk van, amikor eljutottam a sztori feléig, nem érdekelt, fejlődnek-e vagy sem, érdekesek voltak a történések, úgy éreztem, muszáj megtudnom, mi lesz a vége. Hatalmas függővég. Egyszerűen muszáj volt elolvasnom a második részt is.

Amit szerettem: ami Biancáról kiderült (mert nem sejtettem); ami Lucasról kiderült (ezt viszont igen); Balthazart.

Nem szerettem: a sok tinis dolgot, a körömlakkozgató vámpírlányokat meg bálozást; Bianca gondolkodásmódját, kétségbeejtően buta és naiv.