Ajándékba kaptam a könyvet, és igazából nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan el fogom olvasni, lévén, hogy egy klisés szerelmes regény, mégis megmondom őszintén, élveztem.
Először is, a borító nagyon szép, bár nem érzem, hogy sok köze lenne a könyvhöz, ugyanakkor nem egy félmeztelen nő és pasas van rajta valamilyen intim pózban, ezt mindenképp előnynek könyvelem el.
A történet főszereplő férfija, Sterling Harlow, akit gyerekként odaadnak a kegyetlen, ám örökös nélküli bácsikájának. A kisfiú szíve összetörik édesanyja árulása miatt, így természetesen hideg, számító (és kéjenc) felnőtt lesz belőle. Amikor értesül anyja haláláról, elhatározza, hogy bejelenti igényét a régi birtokra, még akkor is, ha ki kell dobnia a jelenlegi lakókat. Útközben baleset éri.
Laura Fairleigh két kisebb testvérével magára marad, amikor a gyámanyja meghal, és úgy tűnik az ördögi Sterling Harlow el fogja venni tőlük a szegényes birtokot, kivéve, ha teljesül a gyámanyuka végrendeletének egy bizonyos pontja. Laura megkapja a házat, ha férjhez megy huszonegy éves kora előtt. Az egyetlen probléma, hogy egy jóravaló pasas sem akad a környéken, amíg az erdőben barangolva egy angyali szépségű eszméletlen férfiba nem botlik.
A férfi felébredve semmire nem emlékszik, csak arra hagyatkozhat, amit az angyali szépségű Laura mondott neki: Nicholasnak hívják, és összeházasodni készülnek…
Komolyan tetszett, de nem a romantika miatt, hanem mert az írónő nagyon vicces helyzeteket hozott össze, még a saját szereplőit sem félt kigúnyolni. Nicholas sikít vagy épp szerencsétlenkedik, Laura meg hülyeségeket beszél, ráadásul kapunk két rosszcsont gyereket, akik elhatározzák, hogy az esküvő után rögtön özvegyet csinálnak Nicholasból (és komolyan próbálkoznak is, mérgesgombás süteménnyel, eltévedt nyílvesszővel, vagy épp egy hatalmas angyalszoborral, aminek szerencsétlen amnéziás főhősünk fejére kellett volna esnie). Ami még külön poén volt, hogy az egész család macskamániás, mindenhol kiscicák rohangálnak, ráadásul kéjenc főhősünk teljesen elhiszi, hogy ő az erény mintapéldája, még lelkésznek is elkezd tanulni. A bosszúját a csaj irányában a későbbiekben elég fairnek éreztem, mert igazán csúnyán át lett verve szegény, de természetesen bosszú ide-vagy oda, összeszerelmesedve végződik a könyv.
Ajánlom, mert ilyet is kell olvasni a sok YA után.
Amit szerettem: a kismacskákat; Lottie-t; hogy minden fejezet levéltöredékkel kezdődött; a gyilkossági kísérleteket
Haha, hát ezt úgy elolvasnám, főleg a gyerkőcök miatt. :DDD Milyen poén lehet, főleg, hogy a csaj vőlegényének hiszi magát! Alapjában véve persze lerágott csont ez az elveszíti az emlékeit, átverik dolog, de egész egyedivé varázsolta a szerző. Majd ha megszerzem, olvasom, gondolom, megvan a könyvtárban. Natty
VálaszTörlés