2011. június 2., csütörtök

Gwen Hayes – Butterface

Sok jót hallottam az írónőről, ráadásul valami rövidebb történetet kerestem, így akadtam rá erre a kisregényre.

A főszereplőlány, Beth hemifaciális microsomiával (az állkapocs deformálódása) született, amit megműtöttek, így csak néhány heg maradt az arcán. Mindenki szerint örülnie kellene, hogy ennyi az egész, de ő nem érzi magát olyan szerencsésnek. A fiú, Lucky O’Leary, aki észre sem veszi a sebhelyeket, rendszeresen abban az étteremben tanul, ahol Beth felszolgálólány, így lesznek barátok. Aztán Lucky szobatársai rendeznek egy partit, amit „dog dinner”-nek neveznek, és ahol az a srác nyer, amelyik a legcsúnyább lányt viszi el…

A rövidsége és a nyilvánvaló végkifejlet ellenére meglepően élvezetes olvasmány volt, Beth és Lucky mindketten szimpatikus karakterek, Beth szarkasztikus, erős lány, míg Lucky rendes és édes fiú. Szerettem a beszélgetéseiket, ahogy Beth reakcióját is, amikor kiderültek a dolgok, Lucky haverjai meg borzalmas nagy seggfejek voltak, de végül is ilyennek kellett lenniük.

Egyszóval tetszett, igazi gyors, mégis tartalmas olvasmány, ráadásul néhány helyen jól megmosolyogtam Beth beszólásait és a romantika sem volt eltúlozva.

Amit szerettem: hogy Beth a munkahelyén Liznek hívatja magát, Lucky néhány gondolatát

Nem szerettem: hogy Lucky kicsit túl tökéletes, azért egy vagy két hiba elfért volna a jellemében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése